Sós Oszkár

- Gyerünk! - csak ennyit mondot sofőrjének a vöröshajú orosz az autóban. Mellettem ült a hátsó ülésen és fegyverét az oldalamba nyomta. A szívem a torkomban dobogott, tudni akartam, hová megyünk, de a szám kiszáradt, nyelvem bénultan tapadt szájpadlásomhoz, egy szót sem tudtam kinyögni.

A valódi nevem nem Sós Oszkár. Ez a név, csak úgy mint az összes többi, amivel blogomon találkozni fogtok kitalált. Életük végéig titoktartási kötelezettség alatt állnak azok, akik hozzám hasonlóan részt vettek a Szovjetunióhoz köthető kutatásokban. A dolgok jelentőségét tekintve ez nem is meglepő. Most mégis úgy döntöttem, megtöröm a csendet. De az okokról később.

Kevesen tudnak róla, hogy a II. Világháború után a Szovjetunió szatelitállamaiban - köztük Magyarországon is - titkos katonai- és tudományos kísérletek zajlottak a Vöröshadsereg és a szovjet katonai hírszerzés irányításával. Ezek a kísérletek természetesen a legnagyobb titoktartás mellett történtek, az érintett országok közvéleményének fogalma sem volt, nem is lehetett róluk. A Felderítő Főcsoportfőnökség, orosz rövidítése GRU (Glavnoje razvedivatyelnoje upravelnyije), számos olyan projektet koordinált a keleti blokk államaiban, melyek a Szovjetunióban zajló kutatásokhoz, katonai fejlesztésekhez kapcsolódtak, azokat kiegészítették. Sok esetben magát a kijelölt feladatot végrehajtó szakember-gárda sem tudta pontosan, hogy min dolgozik, mint ahogy azt sem, hogy munkájuknak a későbbiekben milyen gazdasági, társadalmi következményei lesznek.